2016. augusztus 27., szombat

23. Rész - Lopjunk hullát!

Hellobello! Hát meghoztam a következő fejezet is... Egyre közeledünk az évadzáró részhez, amikor majd jó pár információt fogok hagyni, hogyan is lesz a blog sorsa...
De most még nem tartunk ott, most van Quillék terve: a hulla lopás :D Igyekeztem kissé szomorúnak indítani, de komikusra zárni, hát talán sikerült, talán nem, csak most, hogy nincs Anna, próbálom nem könnyekben tocsogónak leírni a többieket és érzéseiket, persze még mindig kevergetve az információ áradatot is.. 
Emiatt sok nézőpont lesz az évad végéig. Sajnos, vagy nem sajnos, de E/1 miatt így sikerült csak megoldanom :)
De remélem, hogy tetszik. Kommentelni, feliratkozni szabad!
Jó olvasást! :)

***
Steve Rogers:
Egyszer egy művész egy kőbe véste mi az, hogy veszteség, majd utána összekarcolta az egészet.  A veszteséget nem lehet szavakba önteni,  csak érezni lehet... Ott a lelkünkben mindig tudjuk, mindig marad nyoma: legyen az a kedvenc könyvünk,  vagy egy szerettünk. A sok emlék eltemetheti, de ott lesz mindig, még ha nem is vesszük tudomásul: a tudatalattink megőrzi.
Nem ismertem, nem tudtam, hogy ki ő,  de az, hogy elém ugrott, hogy beáldozta magát,  mégis azt mutatja, hogy közel állt hozzám? Nem tudom, hogy miért zavar ennyire a halála, de mégis ott lappangott bennem az érzés.  Miattam halt meg, mint annyi ember régen,  pedig csak jót akartam: megvédeni minél több embert, akit tudok...
– Ennyire zavar? – szakította meg a gondolatmenetemet egy mély,  kissé karcos hang egy ilyen esti órán.  Felpillantva egy álmos,  borostás arcot láttam,  aki szinte belemászott az aurámba, olyan közel hajolt, mikor felült mellém a pulthoz és töltött magának is egy italt a már félig üres üvegből. – Áldozatok mindig vannak... Már három napja történt,  az istenért! – szívta be mélyen a levegőt a playboy.

2016. augusztus 10., szerda

22. Rész - Fordult a kocka

Hellobello!
Na hát, elérkezett a következő rész, mely remélem nem lesz akkora kiakadás, mint amire számítok... De annyira mindenkit megnyugtatok, hogy nem ez lesz az évad záró, hanem még folytatódik a dolog... De most már minden szépen felgyorsul, hogy újabb kis titkok kerüljenek majd elő...
De még az átvett karakter él, mely a Mischief and Blood című blog Valorja!
Ettől függetlenül, remélem, hogy tetszik és kommentelni bármikor szabad!
Jó olvasást! :)

***
Az élet, mely oly könnyen ki tud csúszni a kezünk közül. Nem is figyelünk és hopp, máris beütött a baj. Csak egy balesetnek indulhatott, de komoly lett. Noha ezt nem mondanám éppen balesetnek, hanem szinte már hívtam a Halált... Hívtam és ő el is jött. Ő, akit egyelőre még nem vártam, de mégis megjelent fekete köpenyben, széles kaszával. Kinyújtotta a kezét, én pedig... Elfogadtam?
A sötétség iszonytató volt, minden porcikámba beette magát, ahogy pörögtek előttem életem képei. Apám, anyám, boldog gimnazista éveim. De olyan gyors volt, hogy fel sem tudtam fogni, csak míg egy előtt meg nem állt. Azonnal tudtam, tudtam, hogy pontosan hol vagyunk térben és időben. A félhomályos utca kiélesedett, mintha jó magam is ott lennék. Újra átéltem azt a pár percet, azt a kis pillanatot, mikor az életem mindenestül felfordult. Este volt, már egy lélek sem mászkált az utcán, én is csak azért voltam kinn, mert szabadnapot kaptunk a katonaságban. Ki lehetett menni...
Layout by Alessa Belikov